Janick Gers lengyel származású, de soha nem élt ott. Angliában született 1957. január 21-én. Már egészen fiatalon zenész akart lenni. Az iskolai bandák után, ez első komolyabb zenekara a White Spirit volt, mindez 1975-ben. Jan így emlékszik vissza a kezdeti időkre:

-Led Zeppelin és Pink Floyd feldolgozásokat játszottunk, és ahogy egyre jobbak lettünk, elkezdtünk saját nótákat írni. Amikor a Brit HM új hulláma felbukkant, mi általában Észak-Angliában játszottunk.

Ekkor került a csapat a NEAT lemeztársasághoz, ahol egy kislemezük jelent meg. A nóta felkerült a független kiadók listájának 2. helyére, és ez felkeltette Ian Gillan figyelmét is. Az ő segítségével kerültek Londonba, az MCA céghez, aki aztán kiadta az első és egyetlen White Spirit albumot 1980-ban. A csapat ezután a Ian Gillan Band-al turnézott.

Janick:

-Kb. 45 bulit csináltunk Anglia szerte, aztán le kellett állnunk, mert egy baleset során a teherautónk összetört. Szerencsére azonban nem kellett sokat várnia egy újabb feladatra. Ian felhívott ez egyik nap azzal, hogy a gitárosuk kilépett, és nincs-e kedvem a maradék öt németországi koncertre beszállni. Másnapra meg kellett tanulnom a nótáikat, és ha már megtanultam, ott maradtam nála.

A közös munka eredménye két lemez és egy-két európai és távol keleti turné. A Gillan Band végül feloszlott, és Janick nem találva megfelelő partnert, visszament az egyetemre szociológiát és angol irodalmat tanulni.

-Bruce Dickinsonnal zenéltem volna a legszívesebben, akit még az iskolából ismertem. Egyértelműen ő volt a legjobb, de Bruce akkor már a Maidenben énekelt. Volt egy-két jó énekes a környéken, de Ian után nagyon nehéz „csak jó” énekessel dolgozni. Számomra ő a rockszakma legnagyobb énekese.

1985-ben újra visszatért, de csak, mint vendégzenész játszott Paul DiAnno szólólemezén, valamint a Gogmagog nevű nosztalgia-zenekar egy alkalomra szóló produkciójában is feltűnt. Partnerei Paul DiAnno-n kívül , Clive Burr és Neil Murray volt. Aztán egy focimeccsen összefutott az egy Marillion-os Fish.el.

-Egy karton sörrel jelent meg a pályán, szóval már ebből is látszik mennyire komolyan focizott. Aztán két hát múlva felhívott, hogy a Wmbley-ben játszanak, és volna-e kedvem muzsikálni egy kicsit. Mivel már régen nem játszottam színpadon, igent mondtam. Nos Bruce és Nicko is ott volt, meg Jimmy Bain a Dio-ból. Így együtt játszottunk Marillion nótákat, meg sok egyebet, többek közt az All the Young Dudes című Hott the Hopple Dalt. A koncert annyira jól sikerült, hogy Fish soron következő lemezét Jan segítségével és közreműködésével készítette el.

A koncert Bruce Dickinson figyelmét is felkeltette, aki szintén megkörnyékezte Janick-ot, egy kis session zenélésre.

-Bruce és én közös hullámhosszon vagyunk. Ha ez nincs meg, akkor te hiába vagy mondjuk Robert Plant, akkor sem lesz jó a lemez. Amikor Robert és Jimmy Page összejött, azonnal összeállt a kép. Mi is csak zenéltünk, és jól éreztük magunkat.

A közös zenélésnek akkor nem lett eredménye, közel öt évet kellett várni, amikor is Bruce újra fölkereste Jan-t, hogy írjanak közösen egy lemezt.

-Ez más volt, mint korábban. Gillan csak ráénekelt a témáimra, de Bruce-al együtt dolgoztuk ki az ötleteket, az egész lemezt együtt találtuk ki.

Akkoriban derült ki, hogy Adrian Smith nem akar tovább a Maiden család tagja lenni, és szólókarriert kezd. Adrian helyére kézenfekvő megoldásnak tűnt Janick, aki már Bruce oldalán is bizonyított. -Adriannal nagyon jó barázok vagyunk már régóta. A kilépése előtti napon is együtt fociztunk. Egy árva szót sem szólt nekem erről, és nem is látszott elégedetlennek, vagy boldogtalannak. Megismétlődött a Gillan sztori, ahol egyik nap még ott ültem, másnap pedig már Németországban voltam a színpadon. Felhívtak telefonon Bruce-ék, és másnap már együtt próbáltunk. Egyetlen Maiden nótát sem ismertem kívülről, sosem gondoltam rá, hogy valaha is szükségem lesz rá. Janick-nak 4 dalt kellett megtanulnia egy nap alatt: The Prisoner, Iron Maiden, Children of the Damned és persze a Trooper. Steve így nyilatkozott Jan-ről: -Az első ember, aki eszünkbe jutott ő volt, tudtuk hogy ő lesz a megfelelő gitáros. Már évek óta járt le Maiden bulikra, tudtuk, hogy teljesen azonosulni tud a zenénkkel. Persze láttam még Gillan-al játszani régebben, és nagyon tetszett a játéka Bruce szólólemezén is. Tudtuk, hogy jó gitáros, jó színpadi egyéniség, és jó fej, már csak azt kellett kiderítenünk, a stíltusa mennyire képes beilleszkedni a Maidenbe. Korábbi bandáiban mindig egyedüli gitáros volt, legfeljebb egy billentyűssel kellett együtt dolgoznia, de másik gitárossal még soha.

Dave a próbák végén hátrafordult, és azt mondta, hogy a második akkord után érezte, minden rendben van. Mindannyian így éreztünk, de Dave-től szokatlan, hogy el is mondta ezt. Forrás: Maiden.hu