Children of Bodom: Follow the Reaper (Ajánlók)
 Kiadó: Nuclear Blast
Kiadás éve: 2001
Lehet-e tökéletesíteni a tökéletest? Magától értetődik, hogy nem lehet. Épp ezért alaposan feladta magának a leckét a Children of Bodom, amikor két olyan albummal nyitott, melyeket lényegében egyetlen fölösleges hang sem terhel, a témák és a hangzás pedig kifogástalanul egészítik ki egymást.
Ezek után legfeljebb még egy mintaszerű albummal rukkolhatott elő a finn hörgős-klasszicizáló metálbanda, és ez maradéktalanul sikerült is nekik. Stílusukat tekintve furcsának tűnhet, hogy szinte minden nótájukban felfedezhető valamelyik korábbi banda vagy gitárvirtuóz hatása, és ez ennél az anyagnál sem alakult másképp.
Ugyanakkor mindegyik albumon más zenei vonal dominál, ezúttal épp a Metallica és a Megadeth némelykor egészen elvetemült kromatikus skálákat megtámogató, egyszerű de ütős riffjeinek borongós, nem egyszer végtelen kiábrándultságot tükröző muzsikájára hasonlítanak a szólók és a kíséret témái.
Nehogy bárkinek kételye támadjon afelől, hogy valóban a Metallica inspirálta a számok egy részét, a Hate Me! átvezető témájában a Ride the Lightning albumról ismert For Whom the Bell Tolls vezérmotívumának kissé bodomosított változatára ismerhetünk rá, de a Children of Decadence és a Taste My Scythe című nótákból is erősen kiérezhető a hetfieldi ihletettség.
A régebbi metálzenék stíluselemeinek beemelése mellet azonban Laihoék új hangzásokkal is kísérleteznek - jóllehet rockmuzsikában manapság nehéz újat hozni már. A Bodom After Midnightban először szólal meg karakteresen flangerezett gitár, a Children of Decadence pedig alig torzított, visszhangos hangzással gazdagítja a palettát.
A tagadhatatlanul bodomos, dinamikus kezdő nóta mellett az eredeti záró szám, a Kissing the Shadows idézi még az eredetileg a Stratovarius és Yngwie Malmsteen nyomdokain induló zenészek formanyelvét.
Meg kell jegyeznem még, hogy a Follow the Reaper az első album, melyen egyértelműen kitűnik - különösen a Bodom After Midnight és a Mask of Sanity című nótákban -, mennyire gyors Alexi Laiho gitárjátéka.
A bónuszként felkerült Hellion a Fonográf „Lökd ide a sört” refrénű „mulatós” dalának nyersebb, durvább utódja, és talán az egyetlen nóta az albumon, mely nem üti meg a Bodomtól megszokott, igen magas színvonalat.
A harmadik album után kis túlzással Johann Sebastian Bach életművéhez hasonlíthatnám a Children of Bodom zenei teljesítményét: hiába, hogy ezer forrásból merítenek, sajátos, összegző stílusukban harmonikus, másokéval összetéveszthetetlen egységgé gyúrják össze a különböző hatásokat, és így minden produkciójuk kihagyhatatlan élménnyel szolgál a hallgatónak.
Az együttes tagjai:
Alexander Kuoppala - gitár
Henkka T. Blacksmith - 5-húros basszusgitár
Alexi Wildchild Laiho - ének, gitár
Janne Warman - billentyűsök
Jaska Raatikainen - dobok
Az albumon elhangzó számok listája:
1. Follow the Reaper
2. Bodom After Midnight
3. Children of Decadence
4. Everytime I Die
5. Mask of Sanity
6. Taste My Scythe
7. Hate Me!
8. Northern Comfort
9. Kissing the Shadows
10. Hellion (bónus
Children of Bodom: Hate Crew Deathroll ( Ajánlók)
 Kiadó: Spinefarm Records
Kiadás éve: 2002
Az indításban benne van mindaz, ami miatt a Children of Bodom napjaink egyik legkorszerűbb, ugyanakkor leginkább hagyomány-továbbvivő metálzenekara: erőteljes, dinamikus témákra épülő, modernségében is természetesnek ható gitárhangzással és agresszív, mégis szívből jövő szöveggel felturbózott dallal nyit a banda.
Ha nem bírna kellemetlen mellékízzel a kifejezés, akár „őszinte, kőkemény rock”-nak is nevezhetnénk a finnek stílusát, de maradjunk inkább a hörgős-ordítós-virgázós-odamondós metálnál (aranycsirke díjat azért nem valószínű, hogy valaha is odaítélnének nekik).
Az együttes albumairól szólva szinte már közhelyessé válik, hogy ritka csodát produkálnak minden egyes stúdióanyagukkal - úgy képesek önmaguk maradni, hogy közben mindahány felvételük kis halálra emlékeztető stílusbeli megújulás.
Ezúttal a skandináv gitárvirtuózokra jellemző barokkos-klasszicista futamokat egyre elvontabb, kromatikus skálákra épülő szólók váltják fel, a tempókat pedig időnként doomosabban, gótikusabban fogják meg, az összhatás mégis ugyanaz marad. Borongós, keserűen kegyetlen momentumokkal teli, vad, lendületes, tüdőpróbáló metálmuzsikát hallhatunk.
Mindezek mellett fokozatosan, albumról albumra egyre inkább előtérbe kerül Janne Warman kiváló és invenciózus billentyűjátéka is. Alexi Laiho néhol egészen elborult felfogásban gitározik, és a hangja is a korábbinál durvábbnak, brutálisabbnak tetszik, akárcsak a Faith No More kríziskorszakában Mike Pattoné.
Lévén, hogy roppantul egységes, szinte monolitikus az anyag, a nóták közül nehéz lenne kiemelni akár egyetlen egyet is. A már említett nyitószám, a Needled 24/7, valamint a Triple Corpse Hammerblow nyers erejével, a zúzósabb Sixpounder és a húzósabb Angels Don’t Kill vészterhes motívumaival, a klasszikusan bodomos Chokehold, és a metál letűnt hagyományait felvállaló You’re Better Off Dead elemi erejével, míg a véleményem szerint legeltaláltabb nóta, a Bodom Beach Terror kimunkáltságával, ötletességével és lendületességével ragad magával.
Az együttes egyik sajátságaként kiemelhető gyakori zenei utalások, téma-beemelések mellett, az előző, Follow the Reaperre keresztelt album bónuszszámaként közreadott W.A.S.P. kocsmadal-feldolgozás után a Hate Crew Deathrollon a Slayer Silent Scream-jének bodomosított változata kapott helyet, hogy a klasszikus hard rock gyökerek előásása után a politikus, keményvonalas heavy metal fénykorának egyik nagysága előtt tisztelegjenek.
Érett, napjaink csömörével durván szembehelyezkedő, kíméletlen anyag - megkerülhetetlen mindazok számára, akik nem akarják a technika táplálta haladás délibábját mérvadónak elfogadni, ugyanakkor azok számára is, akik egyszerűen csak kedvelik a fékevesztett, dühöngve nyugtató rockzenét.
Az együttes tagjai:
Jaska W. Raatikainen - dobok
Henkka T. Blacksmith - basszusgitár
Alexi Wildchild Laiho - gitár és ének
Alexander Kuoppola - gitár
Janne Warman - billentyűsök
Az albumon elhangzó számok listája:
1. Needled 24/7
2. Sixpounder
3. Chokehold (Cocked’n’Loaded)
4. Bodom Beach Terror
5. Angels Don’t Kill
6. Triple Corpse Hammerblow
7. You’re Better Off Dead
8. Lil’ Bloodred Ridin’ Hood
9. Hate Crew Deathroll
10. Silent Scream
Children Of Bodom: Are You Dead Yet? (CD) (Ajánlók)
 Kiadó: Spinefarm Records
Kiadás éve: 2005
Egyre nehezebb bármit is írnom a Children Of Bodomról. No nem azért, mert esett volna a zenéjük színvonala. Épp ellenkezőleg. Ha lehetséges, új albumukkal minden eddigi teljesítményüket felülmúlták, az anyag magasztalásához azonban kifogytam a szavakból, nem találok olyan jelzőket, olyan találó megjegyzéseket, melyekkel kellő módon méltathatnám az új lemezt.
Annyit azonban mindenképp meg kell említenem, hogy a vérfrissítés hallhatóan jót tett a bandának, aminek következtében minden eddiginél keményebb, zúzósabb, mellbevágóbb muzsikát sikerült komponálniuk.
Az első albumok Stratovariusosan, Malmsteenesen rockba ültetett neobarokkjától mára eljutottak a Slayer és a Pantera valóban kőkemény metáljához.
Klasszikus analógiával élve alig pár esztendő alatt sikerült bejárniuk a Bachtól és Mozarttól Richard Straussig és Arnold Schönbergig vezető utat.
A számok némileg lassabbak, vontatottabbak a korábban megszokottaknál, ami csak segít a szó legszorosabb értelmében belénk döngölni a zenei üzenetet, mégis ugyanaz az erő, ugyanaz a kifogyhatatlan energia érezhető ki minden nótából, ami kétségtelenül a legjobb finn - sőt, talán általában véve a legjobb - hard core metál bandává teszi a Bodomot.
Janne Warman, a Warmennel ugyancsak aktív billentyűs hangszeres egyre inkább rátalál saját hangjára, pedig az önálló projekttel készített lemez nem mutatott többet a régebbi próbálkozásoknál.
A gitárok, elsősorban a szólók szintén karakteresebbek; Alexi és Roope már nem csupán a hagyományos funkcionális zene harmóniáit és skáláit képesek eredeti módon beépíteni az improvizáció jellegű kiállásokba, hanem értő módon eljátszanak a kromatika adta végtelen lehetőségekkel is.
Ugyanakkor a „We’re Not Gonna Fall”-éhoz hasonló, kifejezetten eltalált, jellegzetesen metálos riffekkel sikerül emlékezetessé, könnyen megjegyezhetővé tenni a dalokat. Voltaképpen egyetlen nótát sem szabadna kiemelni, annyira egységes az album, legfeljebb a számomra legizgalmasabb szám, az „If You Want Peace... Prepare For War” kapcsán érzek késztetést, hogy megemlítsem: az eszeveszett tempó mellett a két gitárra felelő billentyűs szóló is arra ösztönöz, hogy erre tegyem le a voksomat, ha a legjobban sikerült számot kell kiválasztanom.
Egy szó mint száz, a Children Of Bodom ismét tökéleteset alkotott.
Az együttes tagjai:
Roope Ukk Latvala - gitár
Jaska W. Raatikainen - dobok
Alexi „Wildchild” Laiho - ének és gitár
Henkka T. Blacksmith - basszusgitár
Janne Jameson Warman - billentyűs hangszerek
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
