A korai évek (1985-1987)

A Nirvana zenekar kezdeti évei gyakorlatilag Kurt Cobain tinédzserkori verseitől eredeztethetőek. Már 1984-ben (sőt, korábban is) verseket írt, de 1985 decemberében két barátja, Dale Crover, a Melvins dobosának basszuskíséretével és Greg Hokanson dobolásával felvette első demokazettáját, és a zenekarnak a Fecal Matter nevet adta. A demo kapcsán 1986-ban megismerkedett Krist Novoseliccel, majd Aaron Buckhardttal, akikkel próbálni kezdték Kurt dalait, egyelőre név nélkül. Különféle zavaros történések után 1987 márciusában megtartották első koncertjüket, egy Aberdeentől északra levő Raymond nevű városban tartott házibulin, a debütáláshoz képest értő fogadtatással. („Nem voltatok rosszak, srácok!”)

(Itt az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a koncert valóban nem volt tökéletes, de hihetetlen energiát tartalmazott. A zenekar szinte minden rezdülése fellelhető kellő keresőmunka után kalózfelvételként, ez is.)

1987 további része próbálással, dalírással és doboskereséssel telt, és az év végén ismét Dale Crovernél kötöttek ki, aki ezúttal eredeti hangszerén, dobon kísérte a zenekart.

Helyi sikerek, az áttörés és az éhhalál között

1988. január 23-án, a seattlei Reciprocal stúdióban, Jack Endino produceri közreműködésével felvették első „igazi”, 10 számos demójukat. (A történelem kedvéért a dalok: If You Must, Downer, Floyd The Barber, Paper Cuts, Spank Thru, Hairspray Queen, Aero Zeppelin, Beeswax, Mexican Seafood, és a Pen Cap Chew félig, mivel elfogyott a stúdiózásra szánt pénz és a kazetta is.) A továbbiakban ingyenkoncertek (Kurt nem fogadott el pénzt a fellépésekért,miközben mindennapos megélhetési gondjaik voltak) és amatőr promóciós munka következtek, minek következtében Crover kiszállt, és visszatért a Melvinsbe, akiknek Kurt továbbra is roadolt. A pótlására először Dave Foster, majd hirdetés útján Chad Channing került. Ekkortájt válaszotta Kurt a véglegesnek szánt zenekarnevet, a Nirvanát. A producer Jack Endinon keresztül néhány rádióállomás és újságíró, valamint az alakuló Sub Pop kiadó is megismerte a zenekart, sőt, a Floyd The Barbert egy helyi rádió le is játszotta. Ennek hatására újabb demo készülhetett (a dalok: Love Buzz, Spank Thru, Big Cheese, Blandest). Ez már komolyabb visszhangot kapott, és a SubPop Singles Club nevű kislemez-sorozatának első darabja is ez lett. (Az első nyomásban 200 darab készült, majd újabb 1000. Előbbi ma a gyűjtők álma, szinte fellelhetetlen és megfizethetetlen ritkaság.)

Sorozatos koncertek és egyre növekvő elismertség hatására készülhetett el az első nagylemez anyaga, a már megszokott közreműködőkkel (producer, kiadó), ami később, 1989-ben Bleach címmel jelent meg. (Érdekesség,hogy a 600 dollárnyi stúdióköltséget Jason Everman, egy ismerős gitáros kölcsönözte a zenekarnak, amit természetesen sosem kapott vissza, viszont hálából ráírták a nevét a lemezborítóra, mint a zenekar tagja. Amúgy egyetlen hangot sem játszik a lemezen.) Újabb demo, majd európai turné következett 1989-ben, mikrobusszal, egy fillér nélkül. November 21-én a PeCsában is felléptek, mindössze kb. 200 fős közönség előtt egy elég gyenge koncertet adtak. Link: UrbanLegends

Az 1990-es évben a zenekar híre egyre nagyobb lett, és a nagyobb kiadók is kezdtek felfigyelni a seattlei területek zenekaraira, így a Nirvanara is. Némi huzavona után – doboscsere: Dan Peters egy koncertre, majd Dave Grohl a washingtoni Scream-ből – a DGC-hez (Geffen) szerződnek, majd európai turnére indulnak 1991 májusában, többek között a Sonic Youthtal.

„Kilakoltattak a lakásomból. Most az autóban élek,szóval nincs címem,de itt van Chris telefonszáma,ott hagyhattok üzenetet.” (Levél Kurt Cobaintől Eugene Kelly-nek)

A következő héten jelent meg a Smells Like Teen Spirit kislemez.

 Siker és vég

1991 szeptemberében jelent meg a zenekar második nagylemeze, a Nevermind. A teljesen újszerű zenei stílus azonnali áttörést eredményezett, a kiadó és a média erőteljes támogatásával. Folyamatos turnézás, majd a Hormoaning EP kiadása következett. A zenekar következő kiadványa 1992-ben az Incesticide album volt, amelyen néhány, korábban kislemezeken kiadott dal kapott helyett. Ezt az 1993-as In Utero követte, mely a korábbi „slágeres” vonal (Rape Me, Heart-Shaped Box) mellett zajosabb dalokat is tartalmazott (Scentless Apprentice, Tourette’s), némileg Steve Albini producernek is köszönhetően.

Változatlan médiafelhajtás mellett a zenekarnak egyre nagyobb problémát jelentett Cobain elhatalmasodó drogproblémája. A Nirvana 1993. július 23-i New York-i koncertje előtt néhány órával Cobaint újra kellett éleszteni herointúladagolás miatt, majd életük produkcióját nyújtották a színpadon.

1993 novemberében az MTV Unplugged műsorában léptek fel, már négytagú zenekarként, Pat Smear gitárossal (Germs) kiegészülve.

1994. április 5-én, Kurt Cobaint holtan találták a háza padlásán. A vizsgálat szerint drog hatása alatt főbelőtte magát egy vadászpuskával. A halála azóta is kérdéses, többen állítják, hogy gyilkosság történt. Az új teória alá is támasztja ezt, miszerint Kurt szervezetében annyi drog volt, hogy nem lett volna képes az öngyilkosságra, valamint ujlenyomatot se találtak, sem a fegyveren, sem az injekciós tűn, amivel beadta magának a drogot.

 Poszt-Nirvana

1994 októberében a kiadó megjelentette az Unplugged koncert felvételét, majd 1996-ban a From The Muddy Banks of Wishkah albumot, melyen koncertfelvételeket gyűjtöttek össze. 2002-ben adták ki a Nirvana albumot, mely egyfajta Best of, egy új dallal, a You Know You’re Right-tal. 2004-ben jelent meg a With The Lights Out boxset, amely minden idők legnagyobb eladását produkáló dobozos kiadványa lett. Ebből az anyagból készült, minimális különbséggel a Sliver-Best of The Box album, 2005-ben.

A zenekar megszűnése után Dave Grohl még 1994-ben kiadta az első Foo Fighters albumot. Novoselic Sweet 75 néven hozta össze zenekarát, ami egyetlen lemezt ért meg, és azóta is felbukkan időnként különféle zenekarokban (Eyes Adrift, No WTO Combo).