A metál zene szeretete, a metál tábor utánpótlása több forrásból táplálkozik. Érdekes számba venni, hogyan lesz valakiből metálhívő, hiszen a kezdeti benyomások gyakran meghatározóak lehetnek a zenéhez való viszonyuláshoz, a kialakult értékrendhez, vagyis hogy ki mit fog szeretni a zenében és melyik stílus (ok) lesznek számára az elsőrendűek.

Nos, ha a jelent vizsgáljuk, mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy a metál zenét, illetve annak legtöbb műfaját nem a médiából ismeri meg az ember. Nem véletlen mondom a legtöbbet, mert egyes stílusok azért jelen vannak a különböző csatornák adásaiban, így pl. a nu metál néhány csapata, illetve a szerelmes, gótikus szépfiúk slágerei. Ezeknek az együtteseknek főleg fiatalok a rajongói, a gótikus csapatoké főleg lányok, a durvább nu , illetve modern metál csapatoké pedig fiúk. Ezek a fiatalok engedve a média nyomásának, és saját, kamaszkorból eredő -; ám a társadalom által még tolerált szintű- lázadási hajlamának ismerik meg a csapatokat. A kamaszok közti konformitás jelentőssége tudjuk, hogy nagy, nem véletlen, hogy köztük gyakran „divat” is szeretni ezeket az együtteseket. Én speciel ezt a divat szót nem szívesen használom, mivel az utóbbi időben a „divatmetálos” ( már önmagában is furcsa szó) jelzőhöz rengeteg negatív attitűd tapadt, olyan értéket jelöl, mely egyértelműen degradáló és lekicsinylő. Ám ha megvizsgáljuk ezt a jelenséget, láthatjuk, hogy magának a metálnak kára nem származik ebből: egyrészt ezeket a rajongókat nem más metál stílustól szívják el (hiszen egyébként ezek a fiatalok nem is hallgatnának metál számokat), másrészt pedig a másik fő bázisát adják annak a rétegnek, amely a „divatműfajokból” eredeztetően fogja a többi stílust megismerni, és elkötelezett hívővé válni. (Érdemes lenne megfigyelni, hogy fedezik fel a Slipknot rajongók a Slayert, vagy a korábbi trash csapatokat, illetve a HIM rajongók a Nightwisht, illetve a klasszikus amerikai rockmetál bandákat).

Emellett a konformizmus (valamilyen csoporthoz való tartozás igénye), illetve a lázadás igénye vezet el az extrémebb metál stílusok szeretetéhez. Ez a jelenség persze főleg a kamaszokra, kiskamaszokra jellemző, elég ritka, hogy egy felnőtt rögtön death metál hívőként lesz „metalhead”

A következő csoport a szülők példáját követve szereti meg a metálzenét. Ezek a fiatalok általában a klasszikus bandákból kiindulva (Black Sabbath, Deep Purple, Iron Maiden, vagy Helloween) szeretik meg a különböző stílusokat, gyakran egyszerre többet is. Közülük bármilyen stílus rajongótábora táplálkozhat, de főként a klasszikus metál, hard rock és progresszív rock kamatozik belőlük.

Vannak, akik a dallamosabb, populárisabb- mondjuk úgy, hogy kommerszebb- stílusokat szeretik meg először, és fordulnak aztán a komolyabb, nehezebben emészthetőbb, keményebb stílusok felé. A guns’n ’roses, a kaliforniai hajbandák, az igényes AOR bandák olyan széles tömegekhez is tudtak szólni, mint amilyenhez más metál stílus egy sem. Dallam-és refréncentrikusságuk, közérthető dalaik, rádiós slágereik rengeteg metálhívőt toboroztak, kikből aztán később sokan a keményebb stílusokat is megszerették.

A progresszív metálról már írtam, ezen stílus rajongótábora főleg felnőttekből áll, ám a felnőtteken belül eléggé heterogén a kép, profi zenészektől dzsesszkedvelőkig, ősmetál fanatikusoktól komplex death fanokig vannak jelen. Jóllehet a stílusra jellemző a nehezebben emészthető dalrepertoár, érdekes módon mégis vannak olyanok, kik a metált ezen keresztül ismerik meg, főleg olyanok, akik eredetileg más, szintén komplex stílusokat szerettek.

És hogy ki mit szeret a metálzenében? Azok, akik a hard és aor rock oldal felől közelítik meg a metált, általában a dallamokat (belőlük azért ritkán lesz death, vagy más extrém metál fanatikus). Akik a keményebb bandákat szeretik, azok elsősorban az elsöprő tempót, a kemény riffeket (belőlük viszont szinte sosem lesz AOR hívő), akik a prog.metált, azok az agyafúrt dallamszerkezeteket, összetett dalokat, ritmusváltásokat. A heavy és power szeretők a dallamok és riffek jól eltalált egységét, a nagy hangterjedelmű énekeseket, ők általában nyíltak más stílusokra is, de persze ugynúgy igaz lehet ez a prog.metál hívőkre is. (bár inkább a heavy tábor szereti a prog. zenét is, mint fordítva).

Természetesen ezek a gondolatok kissé sarkosak, ilyen tisztán kevés műfaj rajongótáborára jellemzőek ezek a dolgok, ám az egymás iránti toleranciához talán kiindulópontként is lehet őket értelmezni. Ha ez sikerült, akkor pedig nem volt hiábavaló leírnom e pár sort.