Kiadó: Spinefarm / Nuclear Blast
Kiadás éve: 1997/1998

Mit kapunk, ha keresztezzük a késői posztpunkba oltott death metalt Yngwie Malmsteennel? A válasz: Children of Bodomot. Erősen leegyszerűsítve ennyivel elintézhetnénk a finn metálbanda első albumát, de a hanganyagban ennél sokkal, végtelenül több rejlik.
Először is, ezeknek a fiúknak határozottan egyéni a stílusuk. Efféle kijelentést ritkán tehetünk, hiszen a nyugati jólétben ma már szinte mindenki hozzájuthat tisztességes cucchoz, és bármikor készíthet digitális, tehát stúdiószintű felvételeket, de ettől még többségükben teljesen arctalanok maradnak.

Másodszor pedig, ha létezik egyáltalán posztmodern metálzene, akkor a Children of Bodom hörgős-klasszikus számai kétségkívül azok. Emitt egy nyúlfarknyi Mozart idézet (a kis g-moll szimfónia első tételéből), amott egy Yngwie Malmsteen vagy Tony MacAlpine futam, előbb a Napalm Death zúzdája jut eszünkbe, aztán, néhány pillanattal később a szimfonikus metálból jól ismert menetek következnek.
John Zorn kortárs muzsikáját csak azért nem említem (persze épp megtettem), mert vélhetően sem ők, sem a Children of Bodom rajongók nem ismerik - pedig egykor egy másik posztmodern fémzenét játszó néhai zenekar, a Faith No More frontembere is készített Zornnal lemezt.

Lényegében lehetetlen kiemelni akár egyetlen számot is az albumról, annyira egységesen magas színvonalat képvisel minden egyes felvétel. Alexi Laiho erőteljes hangja és virtuóz gitárjátéka Janne Wirman billentyűvarázsló mellett is átsüt, és olyan erővel, olyan intenzitással bombázza az ember dobhártyáit, hogy szinte közvetlenül a zsigereinkre hat (ami az én esetemben meglehetősen nagy teljesítmény, mivel a szomszédok nyugalma érdekében többnyire fejhallgatóval hallgatom a zúzósabb zenéket).

Nem is ragozom tovább, elég annyi, hogy hiába első albumról van szó a Something Wild esetében, ezeknek a süldő titánoknak még véletlenül sem kell a szomszédba menni, hogy invencióért könyörögjenek. Ha valaki kedveli a kemény, falba döngölős zenét, amit, az unalmat elűzendő, folyamatosan klasszikus dallamokkal spékelnek, és valami csoda, vagy átok folytán nem ismerné a Children of Bodom elsőként kiadott felvételét, sürgősen pótolja a mulasztását!

Felállás:
Henkka Blacksmith basszusgitáros
Jaska Raatikainen dobos
Janne Wirman billentyűs
Alexander Kuoppala gitáros
Alexi „Wildchild” Laiho gitáros

Az albumon található számok:
Deadnight Warrior 3’21
In The Shadows 6’01
Red Light In My Eyes, pt. 1 4’27
Red Light In My Eyes, pt. 2 3’49
Lake Bodom 4’02
The Nail 6’16
Touch Like Angel of Death 4’05

Kiadó: Nuclear Blast
Kiadás éve: 1999

Millió és egy okot találni rá, miért kedvelhetjük a Children of Bodom Hatebreedernek keresztelt albumát. Akik a klasszikus zenei témákból merítő, bravúros gitárjáték hívei, éppúgy örömüket lelik a lendületes, ugyanakkor zúzós nótákban, mint azok, akiknek igényeit kizárólag a hörgős, vad, mégis könnyen befogadható metálmuzsika elégíti ki.

A Hatebreeder legjellegzetesebb vonása, hogy habár a Malmsteen és a Stratovarius fémjelezte iskolán nevelkedett gitáros-szerzőkre jellemzően mind a riffek, mind a szólók a barokk többnyire mollosabb dallamvilágát, a bécsi klasszicizmus szinkópás ritmusait, és szigorú harmóniai fegyelmét tekinti mérvadónak.
Akár odáig is elmerészkednék, hogy ezt az albumot kiáltsam ki a Bodom legmalmsteenesebb produktumának. A témákban és melódiai megoldásokban e hatásokon kívül gyakran Liszt Ferenc és Nicolò Paganini magyaros-virtuóz dallamait és ritmusait fedezhetjük fel.

Ami személyes kedvenccé avatja e korongot - noha nem szívesen állítok fel sorrendet a Bodom albumai között -, az a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján burjánzó thrash-mosh irányzat stílusjegyeinek, a karakteres ritmusváltások és a fülbemászó dallamokat váltogató, dübörgő kvintekre, vagy vágtató, ismételt hangokra lecsupaszított témák beágyazása ebbe az eleve lendületes zenébe.
Alexi Laiho elementáris gitárjátékában és tüdőszaggató hörgésében valahol Killan Gyuri Undertakingjének zenei örökségét vélem felfedezni. No persze nem állítom, hogy a Bodom tagjai fiatalon magyar underground metálzenét hallgattak volna, sokkal valószerűbb, hogy az Anthrax és társai hatottak így a finn muzsikusokra.
Talán az sem véletlen, hogy a Bodom két éve épp az Anthraxszel együtt lépett fel a Summer Rocks fesztiválon a PeCsában.

A nyitószám rövidke - kicsikét a Napalm Deathre emlékeztető - hard core-os bevezető után rögtön földbedöngölős moshba megy át, hogy alig négy perc után átadja helyét a Silent Night, Bodom Night cseppet sem karácsonyi hangulatú, irdatlan iramú metálőrületének, melyben a már említett Malmsteen mester Fire And Ice-os korszaknak utózengéi sejlenek fel.

A címadó Hatebreeder szintén mosh-jellegű, Paganinit is megszégyenítő futamaival kápráztatja el a hallgatót. Az album egyik legkiemelkedőbb nótája, az ugyancsak yngwiemalsteenes Bed of Razors a lemez messze legjobb riffjével büszkélkedhet, és egy Tony MacAlpine hangzását idéző billentyűszóló teszi még élvezetesebbé.

A kis túlzással Liszt Ferenc egyik Magyar Rapszódiájának is beillő témába váltó Cowards Dead Endre a lemez másik telitalálata, a felelgetős-paganinis főtémát hangsúly-áthelyezéses gitárriffel kiegészítő Black Widow következik, melyen ismét egyértelműen érződik a thrash-mosh hatás.
A Wrath within a harmóniai központot kromatikus témákkal elbizonytalanító, gyakori témaváltásokra épülő mosh-nótája után egyfajta hard-core beütésű Malmsteen-Anthrax fúzióval, majd az akár Malmsteennek is becsületére váló szólóval spékelt, tipikus szimfonikus metál nótával zárul a lemez, melynek kezdő gitárriffje úgy hatott rám, mintha a TGV robogott volna át a testemen.

Az album stílusa mégis tagadhatatlanul kizárólag a Bodom sajátja, és az első pillanattól az utolsóig izgalmas, változatos és - senki meg ne kövezzen ezért! - fölöttébb szórakoztató zene. És erős a gyanúm, hogy a Hatebreeder a banda eddigi opusai közül még sokáig a kedvencem marad.

Az együttes tagjai:
Alexi Wildchild Laiho - ének és szólógitár
Alexander Kuoppala - gitár
Henkka T. Blacksmith - basszusgitár
Janne Warman Pimeys - billentyűs hangszerek
Jaska Raalikainen - dobok

Az albumon elhangzó számok listája:
1. Warheart 4’08
2. Silent Night, Bodom Night 3’12
3. Hatebreeder 4’19
4. Bed of Razors 3’57
5. Cowards Dead End 4’54
6. Black Widow 3’52
7. Wrath within 3’52
8. Children of Bodom 5’13
9. Downfall