1973. Augusztus 20-án a rendőrséget egy kietlen tanyára vezényelték Travis megyében, Texasban. Amit Thomas Hewitt, a vágóhíd egykori munkásának pokoli házában találtak, olyan vérfagyasztó volt, hogy az egész országot rémületbe ejtette. A pincében 33 lemészárolt ember földi maradványára bukkantak. A megcsonkított áldozatok felakasztva és megnyúzva lógtak, vagy vegyszeres kádakban feküdtek, néhányuk feje polcra téve, vagy a földön hevert. Arcbőrük egyiküknek sem volt. Sokak szerint ez volt minden idők legszörnyűbb gyilkosságának a helyszíne. Az áldozatok bőréből készült maszkot viselő gyilkos a lapok címoldalára került: a Leatherface néven emlegetett hírhedt gonosztevő ügye szenzáció lett: „a borzalom és erőszak háza - egy ország döbbenete - vérfürdő Texasban” - harsogták a szalagcímek.

A rendőrség végül lelőtt egy bőrmaszkot viselő férfit, majd lezárták az ügyet. A környéken élők nem nyugodtak meg, szerintük a zsaruk teljesen mást likvidáltak.. A véres dáridó egyetlen ismert túlélője megtörte a hallgatás csendjét és a nyilvánosság elé lépett, hogy elmondja, mi is történt valójában azon az elhagyatott texasi országúton, ahol öt fiatal elég vigyázatlan volt ahhoz, hogy egy láncfűrészt forgató őrült a hatalmába kerítse a kis csoportot. Egy őrült, aki a „texasi láncfűrészes gyilkos” néven örökre a véres erőszak jelképe lett.

A történetet sokan, sokféleképpen vitték filmre. A hazai mozikban az év elején mutatták be az 1974-ben világsikert elért, akkor szinte fillérekből készített verzió remake-jét. (A 30 évvel ezelőtti 150 ezer dolláros költségvetésű alkotás, 100 milliódollár hasznot hozott a konyhára). Most sem volt vitás, olyan filmet kellett létre-hozni, amely megfelelt az etalonná lett Texasi láncfűrészessel szembeni elvárá-soknak.

Minden idők egyik legnagyobb hatású thrillere a maga nyers, realisztikus valóságábrázolásával az ember képébe vágja: Te is kerülhetsz olyan hasonló helyzetbe, mint az az öt egyetemista, aki elindult egy bulizós hétvégére, de közülük négyen sosem tértek haza, mert benyitottak abba az istenverte házba, ahol a láncfűrészes gyilkos élt.

„Amikor elkezdtük a szereplő válogatást, egyértelművé kellett tennünk, hogy nem afféle kaszabolós filmet készítünk” - magyarázza Andrew Form executive producer. „Az eredeti film első félórájában nem sok történik, ami az erőszakra utalna. Találkozunk ezekkel a srácokkal, akik egy furgonban utaznak, szinte együtt bolondozunk velük, és egyre jobban megismerjük őket. Az első és legfontosabb döntés a szereposztás folyamatában a megfelelő színész megtalálása volt Erin szerepére. Erin –az egyetlen túlélő - önfejű és akaratos, gyönyörű lány, aki az erő és határozottság mélységes forrásait fedezi fel saját magában, amikor az elképzelhetetlenül brutális körül-mények között a menekülés kérdéséről van szó. Ez a figura a történet központi alakja és egyben hajtóereje. „Ami a célunk ezzel a filmmel az az, hogy megpró-báljunk afféle zsigeri élményt szerezni.” - mondja Marcus Nispel rendező, majd hozzáteszi: „Egy korlátokat nem ismerő, a témával nem viccelődő filmet akarunk, ami a te - és mindenki - legborzasztóbb rémálmáról szól. Itt rekedtél ebben a városban, és nem tudsz elmenni onnan. Olyan ez, mint egy rossz álom. Vissza akartam térni azokhoz a thrillerekhez, amelyeken felnőttem, amelyekben a terror, a borzalom igazi volt.”

„a nézőket lehengerli majd mindaz, ami ennek a filmnek a folyamán történik.” – jósolják az alkotók. És milyen igazuk lett.

Néma csend és döbbenet már a teremnyitáskor. Mindenki tudja mit vállalt, mire jött be. Ez nem a szórakozás másfél órája, ez a gyilkos valóság. Sokan kimennek a vetítés alatt. Nem lehet azt mondani, hogy nagyon jó film, mert nem illik a megtörtént eseteket feldolgozó alkotásokat így minősíteni. Ha a sztori csak a képzelet műve lenne, akár jó remake is válhatna a Texasi láncfűrészesből.

Főszereplők: Jessica Biel, Jonathan Tucker, Erica Leerhsen, Mike Vogel, Eric Balfour, R. Lee Ermey, Lauren German, David Dorfman, Andrew Bryniarski, Heather Kafka Marietta Marich

Rendezte: Marcus Nispel